34 éves lettem én... amit ha kettővel szorzok, majdnem 70-et kapok. Rémisztő, hogy telnek az évek. Csak telik vajon az élet, vagy halad is valamerre? Nem tudnám megmondani.

Meglepetésemre nem csak anyukám köszöntött fel, hanem még egy kis maroknyi ember - úgy látszik, nem kell mindenkinek extrém fizikai fájdalmat okoznom ezen a napon ahhoz, hogy megemlékezzen róla.

Úgyhogy ezúton is köszi mindenkinek, akinek éppen eszébe jutottam, vagy épp bejelentkezett az iwiwre, és ott látta, hogy aznap van, és vette a fáradtságot, hogy írjon.

És hogy mivel telt a jeles alkalom? Kemény munkával természetesen, mint mindig. 17:34-kor azonban elindultunk a közeli John Snow nevezetű kocsmába, ahol is minden kollégát, aki velem tartott (voltunk vagy tizen), meghívtam egy sörre. Ittunk, beszélgettünk, aztán javarészt szétszéledt a banda, mert valahogy nem sokan éreztek késztetést, hogy még egy sört igyunk - ha nekik kell fizetni. Jó fej, önzetlen kollégáim vannak. Igazi társasági emberek, mint arra már sokadjára rá kellett jönnöm.

Na mindegy, így is ez volt eddig a legjobb szülinapom idén.

Magamat egy kéthavi fitnesszbérlettel leptem meg, mert úgy tűnik, mégse elég az a mozgás, amit múltkor leírtam... és mivel a fitnesszteremmel kapcsolatban már van néhány furcsaság, majd írok erről is.

Addig is isten éltessen mindenkit.