A Parizsbol New Yorkba tarto gepem ezuttal eleve 1 oras kesessel indult, igy csak halvany eselyt hagyott arra, hogy elerjem a csatlakozast, amit nem segitett az orszagba lepesi hosszadalmas procedura sem. No es az sem, hogy a ketemeletes birodalmi csillagromboloval (Air Bus 360?), amivel repultem, rajtam kivul is jottek meg nehany szazan, igy mindenhol sokkal tovabb kellett sorban allni es varni.

A csomagom ugyan velem egyutt szerencsesen megerkezett (aggodtam, hogy a kavarasok miatt az elso dolgom az kell legyen, hogy egy valtas ruhat es alsonemut veszek magamnak), a csatlakozast viszont nem ertem el.

Ez alkalommal 23 perccel ertem a repulo indulasa elott a megfelelo terminalra, de mar igy is azt mondtak, hogy eselytelen – mar csak azert is, mert idojarasi viszonyok miatt a jaratot idokozben toroltek. Adtak cserebe masnapra jegyet, de ezuttal sem kozvetlen jaratot, hanem olyat, ami Salt Lake City-be megy, ahonnan beerkezes utan alig fel oraval indul egy masik gep Seattle-be. Az eddigi tapasztalatok utan szkeptikus vagyok, hogy osszejon…

Ram biztak, hogyan oldom meg a masnap hajnali 7-ig (illetve becsekkeles miatt inkabb csak 5-ig) tarto idoszakot, hotelszobat nem adtak, mondvan, hogy nem az o legitarsasaguk tehet rola, hogy igy jartam. Oruljek, hogy kaptam jegyet masnapra.

Nem voltam maradektalanul boldog.

Miutan utanajartam, hogy a legolcsobb hotelszoba is $110 – az osszes penzem majdnem negyede ­-, es mivel tudtam, hogy 4-kor (megint) ugyis kelnem kellene, es mivel New Yorkot meg nem lattam, ugy dontottem , alvas helyett inkabb csavargok. Le is passzoltam csomagmegorzobe a cuccot, es felpattantam egy buszra, ami bevitt Manhattanbe. Az eredeti gondolatom az volt, hogy kenyelmesen maszkalok majd az ejszakaban, es amikor kedvem tartja, visszaindulok, de a busztarsasag nem volt ebben teljesen partner. A dugok miatt sajnos csak negyed 9-kor kezdtem neki a varosnezesnek, igy sok idom nem maradt. Az utolso busz ugyanis 10-kor indult vissza a repterre. Illetve… ez sem volt biztos, ahany embert kerdeztem, annyi verzio elhangzott (11, 10, 9:40), es vegul, mint kiderult, nem is onnan, ahonnan a sofor allitotta. Sajnos itt is igaz, mint Londonban, hogy az emberek jo resze bevandorlo, aki csak tori az angolt, ilyen volt a kinai sofor is, aki alaposan felrevezetett.  A kinaiak, ugy latszik, az angolt is ugy beszelik, mint a magyart.

Lenyeg a lenyeg: rohanni kellett. Ugy gondoltam, a szabadsagszobrot mindenkepp megnezem, es mast is, ha meg jut ra ido, am feluton – amikor az idom fele is elfogyott - rajottem, hogy a szoborhoz sem jutok el. A tengerpartrol jo messzirol lattam ugyan, de azert igy nem volt az igazi. Szoval felutrol rohantam is vissza, csak hogy megtudjam, hogy a kinai sofor atvagott, es nem onnan es nem akkor indul vissza az utolso busz. Az a sofor, aki ezt kozolte vele, szerencsere rendes volt, es elvitt oda, ahova kellett, de igy abbol a keves idombol is feleslegesen toltottem el fel orat.

Gondolkodtam rajta, hogy esetleg tovabb maradok es taxival megyek vissza a repterre, de igazabol nem ereztem, hogy sok hozzaadott ertekhez jutottam volna, ha meg egy-ket orat az utcakat jarom. Valami kepet igy is sikerult szereznem New Yorkrol, sokkal tobbet akkor sem lattam volna belole, ha kicsivel tovabb maradok. Na es mivel ekkor mar, a repulon levo bobiskolastol eltekintve, nagyjabol 24 oraja nem aludtam, akkor is csak 3 orat, elegge faradt voltam. Raadasul a taxi se lett volna kimondottan olcso, es vigyazni kell a penzzel; ha igy megy tovabb, Las Vegasba is elrepitenek…

Ugyhogy visszajottem, a repteren elvackoltam magam egy telefonfulkeben (mint az tettek rajtam kivul meg jo sokan), es probaltam feluletes szunyokalasba bocsatkozni. Nem allitom, hogy sikerult.

(Mellesleg: a New York - Salt Lake City gep fedelzeten van internet, igy onnan tudtam elkuldeni a cuccot. De ez a repcsi is kesve indult...)