Szubjektív London Blog

Féléves londoni kiküldetésem részletei, hányattatásaim, és más szubjektív infók - Vakulya Norbert tollából.

Friss topikok

  • WadEdit: Hihetetlen, de 24 ev utan meglett az eddit elveszettnek hitt "A Ninja Kuldetese". Ugyanazon a Plus... (2014.02.06. 02:31) Lenyomatom a virtuális világban
  • akocsis: Most irigykedek... Te mákos!!!! Bezzeg én Angliában ragadtam... pedig kisebb távolságot kellett vo... (2010.12.18. 14:36) Home, sweet home
  • akocsis: Jah, én is ezt akartam kérdezni. Ha ilyen tempóval haladsz, péntek lesz mire odaérsz. A sok okossá... (2010.12.17. 13:48) Miert eppen Seattle?
  • LacaLacaLaca: Nálunk nagyon szép buszmegállók meg aluljárók vannak, ahol lehet szundikázni... :) Remélem nem ez ... (2010.12.12. 23:22) New York - A varos, ahol nem alszok
  • LacaLacaLaca: Nálunk nagyon szép buszmegállók meg aluljárók vannak, ahol lehet szundikázni... :) Remélem nem ez ... (2010.12.12. 23:20) Ha Mohamed nem megy a hegyhez...

Linkblog

Gorilla marketing

Akinek tetszik a blog, kockáztassa meg Horvátország Nagy Útikönyvének a beszerzését - jórészt ugyanis ugyanannak az embernek a lelkén szárad, mint aki a blogot írja.


És bár valós helyszínektől messze játszódik, és én se szerepelek benne, a humor-faktor elég erős az eddigi legjobb regényemben is.


Ha valakinek az iménti két példából nem lenne világos: nem csak blogot és programkódot írok. A legutóbbi novellám ebben a kötetben jelent meg:


További ajánlott irodalom egy másik weboldalamon...

Béla reklám

Mindettől teljesen függetlenül Béla megkért, hogy tegyem ki ide ezt a két linket:
Online Póker
Poker
Hát parancsolj, Béla, kérlek alássan.

New York - A varos, ahol nem alszok

2010.12.12. 16:18 | winney | 2 komment

A Parizsbol New Yorkba tarto gepem ezuttal eleve 1 oras kesessel indult, igy csak halvany eselyt hagyott arra, hogy elerjem a csatlakozast, amit nem segitett az orszagba lepesi hosszadalmas procedura sem. No es az sem, hogy a ketemeletes birodalmi csillagromboloval (Air Bus 360?), amivel repultem, rajtam kivul is jottek meg nehany szazan, igy mindenhol sokkal tovabb kellett sorban allni es varni.

A csomagom ugyan velem egyutt szerencsesen megerkezett (aggodtam, hogy a kavarasok miatt az elso dolgom az kell legyen, hogy egy valtas ruhat es alsonemut veszek magamnak), a csatlakozast viszont nem ertem el.

Ez alkalommal 23 perccel ertem a repulo indulasa elott a megfelelo terminalra, de mar igy is azt mondtak, hogy eselytelen – mar csak azert is, mert idojarasi viszonyok miatt a jaratot idokozben toroltek. Adtak cserebe masnapra jegyet, de ezuttal sem kozvetlen jaratot, hanem olyat, ami Salt Lake City-be megy, ahonnan beerkezes utan alig fel oraval indul egy masik gep Seattle-be. Az eddigi tapasztalatok utan szkeptikus vagyok, hogy osszejon…

Ram biztak, hogyan oldom meg a masnap hajnali 7-ig (illetve becsekkeles miatt inkabb csak 5-ig) tarto idoszakot, hotelszobat nem adtak, mondvan, hogy nem az o legitarsasaguk tehet rola, hogy igy jartam. Oruljek, hogy kaptam jegyet masnapra.

Nem voltam maradektalanul boldog.

Miutan utanajartam, hogy a legolcsobb hotelszoba is $110 – az osszes penzem majdnem negyede ­-, es mivel tudtam, hogy 4-kor (megint) ugyis kelnem kellene, es mivel New Yorkot meg nem lattam, ugy dontottem , alvas helyett inkabb csavargok. Le is passzoltam csomagmegorzobe a cuccot, es felpattantam egy buszra, ami bevitt Manhattanbe. Az eredeti gondolatom az volt, hogy kenyelmesen maszkalok majd az ejszakaban, es amikor kedvem tartja, visszaindulok, de a busztarsasag nem volt ebben teljesen partner. A dugok miatt sajnos csak negyed 9-kor kezdtem neki a varosnezesnek, igy sok idom nem maradt. Az utolso busz ugyanis 10-kor indult vissza a repterre. Illetve… ez sem volt biztos, ahany embert kerdeztem, annyi verzio elhangzott (11, 10, 9:40), es vegul, mint kiderult, nem is onnan, ahonnan a sofor allitotta. Sajnos itt is igaz, mint Londonban, hogy az emberek jo resze bevandorlo, aki csak tori az angolt, ilyen volt a kinai sofor is, aki alaposan felrevezetett.  A kinaiak, ugy latszik, az angolt is ugy beszelik, mint a magyart.

Lenyeg a lenyeg: rohanni kellett. Ugy gondoltam, a szabadsagszobrot mindenkepp megnezem, es mast is, ha meg jut ra ido, am feluton – amikor az idom fele is elfogyott - rajottem, hogy a szoborhoz sem jutok el. A tengerpartrol jo messzirol lattam ugyan, de azert igy nem volt az igazi. Szoval felutrol rohantam is vissza, csak hogy megtudjam, hogy a kinai sofor atvagott, es nem onnan es nem akkor indul vissza az utolso busz. Az a sofor, aki ezt kozolte vele, szerencsere rendes volt, es elvitt oda, ahova kellett, de igy abbol a keves idombol is feleslegesen toltottem el fel orat.

Gondolkodtam rajta, hogy esetleg tovabb maradok es taxival megyek vissza a repterre, de igazabol nem ereztem, hogy sok hozzaadott ertekhez jutottam volna, ha meg egy-ket orat az utcakat jarom. Valami kepet igy is sikerult szereznem New Yorkrol, sokkal tobbet akkor sem lattam volna belole, ha kicsivel tovabb maradok. Na es mivel ekkor mar, a repulon levo bobiskolastol eltekintve, nagyjabol 24 oraja nem aludtam, akkor is csak 3 orat, elegge faradt voltam. Raadasul a taxi se lett volna kimondottan olcso, es vigyazni kell a penzzel; ha igy megy tovabb, Las Vegasba is elrepitenek…

Ugyhogy visszajottem, a repteren elvackoltam magam egy telefonfulkeben (mint az tettek rajtam kivul meg jo sokan), es probaltam feluletes szunyokalasba bocsatkozni. Nem allitom, hogy sikerult.

 
Hat itt vagyok, kb. 30 oraja alvatlanul, keszen arra, hogy Salt Lake Cityben ragadjak. Lehet irigykedni.

(Mellesleg: a New York - Salt Lake City gep fedelzeten van internet, igy onnan tudtam elkuldeni a cuccot. De ez a repcsi is kesve indult...)

A bejegyzés trackback címe:

http://sublondon.blog.hu/api/trackback/id/tr562511075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Monka74 2010.12.12. 17:11:15

hát ( amivel nem kezdünk mondatot), olyan remekül sikerül neked is megragadni a helyzetkomikumot, hogy amin sírni kéne azon szétnevettem magam...ez a telefonfülkés alvás..:))))

LacaLacaLaca 2010.12.12. 23:22:14

Nálunk nagyon szép buszmegállók meg aluljárók vannak, ahol lehet szundikázni... :)
Remélem nem ez lesz a meghatározó élmény a Szabadság Földjéről. Én drukkolok!