Szubjektív London Blog

Féléves londoni kiküldetésem részletei, hányattatásaim, és más szubjektív infók - Vakulya Norbert tollából.

Friss topikok

  • WadEdit: Hihetetlen, de 24 ev utan meglett az eddit elveszettnek hitt "A Ninja Kuldetese". Ugyanazon a Plus... (2014.02.06. 02:31) Lenyomatom a virtuális világban
  • akocsis: Most irigykedek... Te mákos!!!! Bezzeg én Angliában ragadtam... pedig kisebb távolságot kellett vo... (2010.12.18. 14:36) Home, sweet home
  • akocsis: Jah, én is ezt akartam kérdezni. Ha ilyen tempóval haladsz, péntek lesz mire odaérsz. A sok okossá... (2010.12.17. 13:48) Miert eppen Seattle?
  • LacaLacaLaca: Nálunk nagyon szép buszmegállók meg aluljárók vannak, ahol lehet szundikázni... :) Remélem nem ez ... (2010.12.12. 23:22) New York - A varos, ahol nem alszok
  • LacaLacaLaca: Nálunk nagyon szép buszmegállók meg aluljárók vannak, ahol lehet szundikázni... :) Remélem nem ez ... (2010.12.12. 23:20) Ha Mohamed nem megy a hegyhez...

Linkblog

Gorilla marketing

Akinek tetszik a blog, kockáztassa meg Horvátország Nagy Útikönyvének a beszerzését - jórészt ugyanis ugyanannak az embernek a lelkén szárad, mint aki a blogot írja.


És bár valós helyszínektől messze játszódik, és én se szerepelek benne, a humor-faktor elég erős az eddigi legjobb regényemben is.


Ha valakinek az iménti két példából nem lenne világos: nem csak blogot és programkódot írok. A legutóbbi novellám ebben a kötetben jelent meg:


További ajánlott irodalom egy másik weboldalamon...

Béla reklám

Mindettől teljesen függetlenül Béla megkért, hogy tegyem ki ide ezt a két linket:
Online Póker
Poker
Hát parancsolj, Béla, kérlek alássan.

Cellalakó blues

2009.05.07. 01:19 | winney | 2 komment

Régóta érlelgetem már magamban, hogy megírom, milyen praktikákat igényel, ha valaki 9 négyzetméreten lakik. Mit lehet egy olyan lakásban csinálni, ami 3 lépéssel átszelhető hosszában?

Lássuk be: leginkább semmit. Csendben megőrülni, talán.
 
Na jó, lehet olvasni, távirányító nélkül ágyból tévézni vagy felidézni az előző évezred betárcsázós internetének sebességét. Ám mivel az otthonról hozott könyveknek a végére értem, tévére nem fizetek elő, így mind a 6 illegális csatornám hangyás, és az internetes szörfözés lendülete sem borzolja össze a hajam, többnyire igyekszem olyan keveset itthon lenni, amennyire csak lehetséges.
 
Ám akárhogy is igyekszem, néhány szükségletem óhatatlanul a cellámhoz köt.
Aki megtekintette a lakásról készült képeket, láthatta, hogy a fellengzősen amerikai konyhásnak mondható bérleményben még mikró sincs, nemhogy más alapvető dolog...
 
Őszintén, nem is tudom, hol kezdjem. Talán a legjobb, ha tematikusan végigveszem a civilizált ember tipikus viselkedésmintáit, és rávilágítok, miben szenved hiányt jelenlegi életvitelem.
 
Mit szokott egy magamfajta ember otthon csinálni? Mi az, ami otthon természetesnek tűnt, de itt, finoman szólva is, kompromisszumkészséget igényel?
 
Szoktam például aludni. Legalábbis szeretnék néha.
Otthon általában arra kelek, hogy a szomszéd gyerekek a folyosón visítanak, vagy a felettem lakó hangosan hallgatja a vízállásjelentést a Kossuthon. Itt a papírfal túloldalán lakó heves természetű mediterrán srác csapkodja az ajtót 6:40-kor. De ha nem ő ébreszt, ott a Nap, ami, hiába bújok a szekrény mögé, elég hamar besüt. Ha pedig épp felhős az ég, az utca forgataga ébreszt, ami az ósdi szigetelésű ablakokon keresztül remekül behallatszik. 7:40-kor, amikor szívem és munkaidőm szerint kelnék, többnyire már rég ébren vagyok.
Este kevesebb a gond, mert a szomszédom általában hamarabb fekszik, mint én, és mire álomra hajtom a fejem, már a vacsorája szaga sem érződik át. Ekkor már csak a futball-huligánok, és a közeli hotelek ideiglenes lakóinak kiáltozása hallatszik be.
 
Aztán... Szoktam még például fürdeni. Meg vécézni.
A szemfüles nézők láthatták, hogy a zárkámban beépített konyha ugyan van, de fürdő, vagy legalább marokkói mintára kialakított pottyantós lyuk nincs. Néha ugyan a mosogatóban intézem a fogmosást, de szerencsére nem mindig kényszerülök edényeket mosogatni fogaim suvickolása előtt. Van ugyanis egy közös használatú fürdőfülke a folyosón, amin elvileg 3 lakás osztozik, ám mivel egy emelettel lejjebb rendszeresen tönkremegy a fürdő ajtaja, egy ferdeszemű srác is mindig felsettenkedik, és elorozza előlem.
Elég hamar megtanultam tehát, hogy ne akkor járjak ki, amikor már nagyon kéne, hanem akkor, amikor épp eszembe jut, és nincs más dolgom.
A fürdőszobákban többnyire szériatartozék a tükör, és bár ebben is van, ráadásul fejmagasságban, az első időszakban nem égett előtte a villany, így csak sejtéseim lehettek, hogy is nézhetek ki. Ekkor még a szobámban sem volt tükör, úgyhogy nem csak az arcom, de az egész általános megjelenésem rejtély volt számomra.
(Persze nem biztos, hogy baj ez, főleg ha figyelembe vesszük, hogy az iwiw-es Egymás szemében nevű alkalmazás alapján az ismerőseim általában úgy gondolják, középszerűen nézek ki. Köszönöm nekik a felbecsülhetetlenül hasznos visszajelzést.)
Saját arcmásom látványának hiánya így bár részben üdvözlendő volt, a borotválkozásnál mégis gondot okozott. Na nem mintha olyan nagy bajnoka lennék a napi borotválkozásnak, de hetente egyszer azért én is rászánom magam, és ilyenkor nem árt vizuális visszajelzés arról, hogy a szám sarkában, vagy más helyen nem bújtak-e meg hosszú szőrszálak.
 
Lássuk, hogy a magamfajta közepes külsejű ember mivel tölti még szánalmas, szürke életét.
 
Alkalmanként mondjuk mosna.
Lényegében épp a mai mosás késztetett arra, hogy ezt a régóta érlelődő gondolatfüzért kiadjam magamból.
A felállás az, hogy nem csak a lakásomhoz, nem csak a fürdőszobához, de az egész lépcsőházhoz nem tartozik mosógép. A szomszéd lépcsőházba kell átjárnom a teszkós szatyorba pakolt szennyessel, megnéznem, épp szabad-e a két mosógép egyike, amit erre a kb. húsz lakóra szántak. Ha nem, ide-oda járkálok egyik lépcsőházból a másikba, időnként megpihenve szeretett lakásomban, mindaddig, amíg valamelyik szerkezet szabad nem lesz. Sosem gondoltam volna, hogy a mosás ilyen nagyszerűen erősíti a combokat.
Eddig négyszer mostam itt, és mivel az 50%-os teljesítményre általában még elégtelen jár, azt hiszem, megbuktam. Pedig 9 év alatt nagy gyakorlatra tettem már szert... de úgy látszik, nem elég nagyra.
Az első alkalommal még csak tanultam a szélturbinára emlékeztető mosógép kezelését, egy ott lakó kínai srác segítségével, így talán megbocsátható, hogy a ruháim nem lettek különösebben tiszták, ám foltokkal gazdagodtak. (A következő nap egyébként többször is gondban voltam, mert azt hittem, ezt a kínai gyereket látom az utcán, de azok alighanem más kínaiak voltak, mert nem köszöntek vissza.) A második és harmadik alkalom sikeresnek volt mondható: nemcsak tisztábbak, de a szárítógép üzemszerű használatának köszönhetően szinte szárazak is voltak a ruhák. Azt hittem, ezen a téren már nem érhetnek meglepetések. Ma azonban...
Betettem a ruháimat, elindítottam a masinát, majd, ahogy azt kell, egy idő után visszanéztem. És mit láttam? A mosógép magától leállt (csak mert este 10 lett – milyen hülyeség!), a ruháim pedig koszosan – illetve az új vásárlású zoknijaimnak köszönhetőn koszosan és szöszösen – áztak a hideg vízben. Se a mosógép, se a szárítógép nem indult be, úgyhogy most itt száradnak mellettem, és erősen bízom benne, hogy nem penészednek be.
 
Dolgos mindennapjaim ezekkel a tevékenységekkel természetesen nem merülnek ki, ám a túl hosszú blogot senki se olvassa, úgyhogy a ruhaszárítás, a vasalás, és a társai nyújtotta izgalmakról egy későbbi alkalommal számolok be.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sublondon.blog.hu/api/trackback/id/tr391107373

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

akocsis · http://akocsis.blog.hu 2009.05.08. 10:08:49

Eddig nem is mondtad hogy van erkélyed!
Milyen szuper kéród van.

Dester 2009.05.12. 10:01:34

Látod-látod, 9 négyzetméterbe így fér bele még egy konditerem is. :) Komolyra fordítva: kemény lehet ez a mosásos mizéria... meg érdekes, hogy instant kikapcsol a mosógép ahelyett, hogy az aktuális programot még befejezné... Én (is) nyilván már a hajam téptem volna.

Jó írás, kíváncsi leszek a folytatásra is :)))