Október 3-at írunk. Az eredeti tervek szerint már 2 napja otthon lennék, mégis itt vagyok még Londonban, egészen év végéig.
Örülök-e neki, vagy bánom?
London tetszik, jó város, bár kétségkívül megvannak a maga gondjai. És ha arra gondolok, hogy ha hazamentem volna, ugyanezt a munkát kellene rosszabb körülmények között, kevesebb pénzért csinálnom... hát nem bánom a dolgot. Racionális gondolkodásra képtelen indiai managerek vagy provinciális világlátású magyar vezetők helyett most egykor a Google-nek vagy a CERN-nek dolgozók, kiugrott Yahoo-sok és régi Microsoftos motorosok között vagyok, és jó tudni, hogy megállom mellettük a helyem én is.
Ugyanakkor, nem itt vagyok otthon. És, ha Budapestre igaz, hogy a nagy távolságok nem kedveznek az emberi kapcsolatoknak, hát ez itt hatványozottan igaz. Sok ismerősre tettem szert az elmúlt fél évben, de barátságok nem igazán tudtak elmélyülni.
De hát...
Felesleges azon merengenünk, jobb lenne-e, ha másként alakulnak a dolgok. Nem tudhatom, a sors ezen ösvénye mit tartogat még számomra, mint ahogy fogalmam sincs, merre fordult volna az életem, ha eleve otthon maradok, vagy ha most hazamentem volna. A legtöbb, amit tehetünk, hogy próbáljuk a legtöbbet kihozni abból, amit nekünk adott az élet.
Én például el is megyek mindjárt jógázni...