Szubjektív London Blog

Féléves londoni kiküldetésem részletei, hányattatásaim, és más szubjektív infók - Vakulya Norbert tollából.

Friss topikok

  • WadEdit: Hihetetlen, de 24 ev utan meglett az eddit elveszettnek hitt "A Ninja Kuldetese". Ugyanazon a Plus... (2014.02.06. 02:31) Lenyomatom a virtuális világban
  • akocsis: Most irigykedek... Te mákos!!!! Bezzeg én Angliában ragadtam... pedig kisebb távolságot kellett vo... (2010.12.18. 14:36) Home, sweet home
  • akocsis: Jah, én is ezt akartam kérdezni. Ha ilyen tempóval haladsz, péntek lesz mire odaérsz. A sok okossá... (2010.12.17. 13:48) Miert eppen Seattle?
  • LacaLacaLaca: Nálunk nagyon szép buszmegállók meg aluljárók vannak, ahol lehet szundikázni... :) Remélem nem ez ... (2010.12.12. 23:22) New York - A varos, ahol nem alszok
  • LacaLacaLaca: Nálunk nagyon szép buszmegállók meg aluljárók vannak, ahol lehet szundikázni... :) Remélem nem ez ... (2010.12.12. 23:20) Ha Mohamed nem megy a hegyhez...

Linkblog

Gorilla marketing

Akinek tetszik a blog, kockáztassa meg Horvátország Nagy Útikönyvének a beszerzését - jórészt ugyanis ugyanannak az embernek a lelkén szárad, mint aki a blogot írja.


És bár valós helyszínektől messze játszódik, és én se szerepelek benne, a humor-faktor elég erős az eddigi legjobb regényemben is.


Ha valakinek az iménti két példából nem lenne világos: nem csak blogot és programkódot írok. A legutóbbi novellám ebben a kötetben jelent meg:


További ajánlott irodalom egy másik weboldalamon...

Béla reklám

Mindettől teljesen függetlenül Béla megkért, hogy tegyem ki ide ezt a két linket:
Online Póker
Poker
Hát parancsolj, Béla, kérlek alássan.

Hol Nemzet süllyed el...

2009.12.04. 19:18 | winney | Szólj hozzá!

Bár nem vagyok a színház megszállottja, nemrég harmadjára is színházban jártam – az itteni 9 hónap alatt többször vettem rá magam, mint otthon 9 év alatt.

Az igazat megvallva csak a Globe-ot terveztem be londoni tartózkodásom idejére. Az Oroszlánkirály egy kellemes véletlennek volt köszönhető: alig több, mint 1 órával a kezdés előtt hívott Julcsi, hogy van ingyenes jegye, menjünk el. Elmentünk.

Az Oroszlánkirály, mint mindenki tudja, egy rajzfilm, amit egy merész húzással színpadon is bemutattak. Fogalmam sem volt, mire számítsak. Papírból kivágott állatfigurák alakítanak majd hitelesen szerepet? Valami kifinomult Muppet-show vár rám? Emberek öltöznek be állatoknak, és fakadnak dalra ráérő perceikben? Vagy az állatok ábrázolása csak jelzés szintjén történik, és a színészek úgy játszhatnak, mintha embereket alakítanának?

Egy kicsit ebből is, abból is kaptunk – a színészek mellett pantomimesek, bábosok és mozgásművészek próbálták elhitetni a nagyérdeművel, hogy a Lyceum színház deszkái helyett Afrika szavannáit bámulja. (A színház belterében elfért volna egy 4 emeletes társasház, úgyhogy ha másban nem is hasonlított Afrika végtelen mezőire, térérzetet ez is adott.) És bár egy pillanatra sem tűnt senki sem élethű oroszlánnak, a jelmezek viccesek és/vagy ötletesek voltak, a történetet sikerült érthetően előadni, az énekek során pedig néha megdermedt az ereimben a vér, olyan félelmetesen jól szóltak.

Egyszóval, jó volt, de a rajzfilm volt az igazi. Az árát mondjuk mindenképp megérte ez is…

Aztán hírét kaptam, hogy egyik kedvenc szerzőm, Terry Pratchett egyik új könyvét, a Nation-t is színre viszik a helyi nemzeti színházban. Bár ezt a könyvet akkor még nem olvastam, úgy gondoltam, ez kihagyhatatlan alkalom, úgyhogy eltökéltem, még aznap foglalok jegyet. Szerencsére sikerült néhány kollégát megfűznöm, így nem egyedül kellett mennem. És volt még durván egy hónapom, hogy elolvassam a könyvet, és képbe kerüljek, mire is vettem rá a többieket.

A regény olvastán kezdett kialakulni bennem, hogy aki ezt színpadra viszi, lehetetlenre vállalkozik. Egyfelől belső monológok, elmélkedések, a régmúltra való visszaemlékezések töltik meg az oldalakat, másfelől cunami, cápatámadás, víz alatti párharc… Nem tűnt egyszerűnek mindezt élőben visszaadni.

Nem is sikerült.
 
Na jó, nem akarok a kegyetlen színikritikus szerepében tetszelegni, mert nem állna jól nekem. (Kritizálni éppen jól tudok, de a színház műfaját nem ismerem.) És nem is volt ez olyan rossz… csak épp aki olvasta a könyvet (ketten voltunk ilyenek) jó párszor vakarta a fejét a cselekmény bizonyos fordulatain, vagy a karaktereken, akiket nem sikerült egyértelműen beazonosítania. Akik nem olvasták a könyvet, és nem voltak prekoncepcióik, jól szórakoztak.
 
Tény, hogy az alkotók rengeteg ötletes és látványos megoldást sorakoztattak fel, és azt is megértem, hogy műfaji okokból változtatniuk kellett itt-ott a sztorin, de érzésem szerint többször indokolatlanul tették, és a karakterábrázolás is jócskán sekélyesebbre sikerült, mint a regényben.
 
Hogy egy átlagos színdarabhoz képest mennyire állja meg a helyét, nem tudhatom. Állítólag elég jó kritikákat kapott (már amennyiben a 3/5-öt jó kritikának mondhatjuk), de Pratchett rajongóinak azt ajánlom, csak emiatt ne utazzanak Londonba.
 

Ami pedig engem illet - nevezzen bárki nyugodtan barbárnak -, nem váltam színház-rajongóvá. A könyv és a film továbbra is élvezetesebb szórakozási forma maradt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sublondon.blog.hu/api/trackback/id/tr371574371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása